CHAPTER 1~Hello L.A.

-Lucy, kincsem ígérd meg, hogy vigyázol magadra!-kötötte anyu a lelkemre, már vagy századszorra.
-Rendben anyu, megígérem.-ígértem meg neki, szintén századszorra. A hangosba bemondták, hogy 5 perc múlva indul a járat Los Angelesbe, így sietnem kellett. Utoljára megöleltem a szüleimet, majd elindultam a bejárat felé.
Anyuék elég nehezen engedtek el ilyen messzire (New York-ból költözöm L.A-be), hiába mondtam nekik, hogy egy barátnőmnél fogok lakni, nem tágítottak. Hónapokig kellett könyörögni nekik, míg végre belementek. El sem hiszem, hogy itt ülök a repülőn, úton Los Angelesbe, az egyik legjobb barátnőmhöz aki nem más mint.......Rydel Lynch! Egy buliban ismerkedtünk meg, azóta tartjuk a kapcsolatot, minden nap beszélünk Skype-on. És most végre úton vagyok hozzá.
Az út túlságosan hosszúnak tűnt, azt hittem sosem érünk földet. Rydel írt, hogy elém jön, azonban nem láttam sehol a reptéren. Hirtelen valaki rámugrott.
-Lucy sziaaaaaaa!!!-köszönt vidáman Delly. Barna szemei csillogtak az örömtől.
-Szia Delly!-öleltem meg szorosan.
-Nem hiszem el, hogy ittvagy.-szorított magához.
-Igen én is örülök de.....Rydel....megfulladok...-kapkodtam levegő után.
-Bocsi.-engedett el nevetve.
-Semmi baj.-nevettem fel én is.
Dellyvel elindultunk hozzájuk. Amikor odaértünk, rendesen meglepődtem. A házuk óriási volt.
-Hűha....a házatok....nagy.-nyögtem ki nagy nehezen.
-Igen, heten vagyunk, kell a hely.-nevette el magát, majd benyitott.-Sziasztok!-köszönt be. A konyhából Delly szülei jöttek ki.

-Szia, biztos te vagy Lucy. Üdvözlünk szerény hajlékunkban. Én Stormie vagyok, Rydel édesanyja.-mutatkozott be kedvesen.-És tegezz nyugodtan.-mosolyodott el.

-Én Mark vagyok, Rydel édesapja.-mutatkozott be a férfi is.-Engem is nyugodtan tegezz.

-Rendben.-mosolyogtam rá a szülőkre.
-Gyere, körbevezetlek.-mondta mosolyogva, majd felmentünk az emeletre.

-Összesen van három fürdőnk: egy a szüleinknek odalent, egy a fiúknak idefent, és egy nekem szintén idefent.-magyarázta mosolyogva.-Ez itt az én szobám. Itt fogunk aludni.-mondta, majd benyitott. Minden csupa rózsaszín volt. 

-Hát.....ez eléggé....rózsaszín.-nevettem fel.

-Igen, szeretem ezt a színt.-nevetett ő is, majd kimentünk.

-Na, jönnek a fiú szobák. Ez itt Rikeré.-mondta, majd benyitott. Semmi extra nem volt, csak egy átlagos fiú szoba, szinte minden kék volt. Miután megnéztem, mehettünk tovább.

-Rocky szobája.-nyitott be. A falról millió gitár lógott, ha nem tudtam volna hogy zenész, simán kitaláltam volna.

-Márcsak Ross és Ryland maradt hátra. Ők a legrendetlenebbek, szóval ne lepődj meg a rendetlenség láttán.-mondta, majd benyitott.

-Nem vészes.-mondtam megvonva a vállam.-Tényleg hol vannak a tesóid?-kérdeztem kíváncsian. Delly mindig mondta, hogy a házukban nagy nyüzsgés, de most egy lélek sem volt sehol.

-A garázsban. Tudod, ott szoktunk dalokat írni, és próbálni is.-magyarázta mosolyogva.-Gyere, bemutatlak nekik!

Amikor odaértünk egy percre megtorpantam.

-Mi a baj?-kérdezte Delly.-Izgulsz ugye?-kérdezte elmosolyodva.

-Aha, kicsit.-sütöttem le a szemem.

-Nyugi, tuti meg fognak kedvelni.-fogta meg két kezével a vállam.-Már egy csomót meséltem nekik rólad. Naa gyeree.-mondta, majd behúzott a garázsajtón.